Pozsony
Pihentető alvás és reggeli után a három autóbusz népe a Gazdász Szállónál gyülekezik. Városnéző sétánk nagy gesztenyés ligeteken vezet, friss levegőn, napsütésben szedegetjük, rugdossuk a gesztenyét.
Régi arcok, egykori vendégfogadók: Brigi néni, Pista, Réka. Pozsony felé a buszon naplószemle, interjúkészítés folyik. Már itt is vagyunk? Díszes megható fogadás a Duna úti magyar iskolában, Katalin igazgató néni köszönt bennünket, a tantestület kíváncsian méreget. Az épület a századfordulón épült, hasonlatos a mi nagy erdélyi millenniumi iskoláinkhoz. Az alagsorban ízléses ebédlő, paradicsomleves, finoman fűszerezett csirkecomb rizses körettel. Idegenvezetőnk, János bácsi ismerteti a Fili vonulási útját. Köszönnünk kell Schöne Nácinak, a kandikáló csatornaember sapkáját megsimogathatja, akinek kívánsága van.
A filisor gyönyörű, hosszú, a közeli szökőkutas teret körbejárva intünk az őrbódéban strázsáló bronzbakának, lebegő embert bámulunk, fejet simogatunk, aztán az Opera előtt körbeállva énekelünk. A templomlépcső előtt Liszt Ferenc szobra, a koronázási templomban pedig Szent Márton huszárruhában. A színes üvegablakok lenyűgözőek.
A Fili megilletődve, csendben üldögél a székeken, István és Attila dobogókat szerkeszt, Jégh Izabella szervezőnőnk izgatottan rendelkezik. Ma nincs mise, az elképesztően nagy létszámú közönség a Fili hangversenyére verődött össze. A nézők soraiban a japán nagyköveten, a Magyar Parlament alelnökén és helyi egyházi méltóságokon kívül számos ismerős arc is feltűnik: Győrből, Hegykőről, Nagymegyer - Lég és Somorjából.
A Filharmónia sikere óriási, a gyermekek remekül teljesítenek. Teljesítményük mögött két kulcsszó van: a haza és a leves. A koncert családi ünneppé magasztosult, méltó befejezéseként ennek a nagyszerű hangversenysorozatnak.
Induláskor Kiss Antal megdicséri a társaságot, óriási énekszóval vonulunk vissza az iskolánkhoz. Búcsúzunk kedves társainktól a drága hottentottáktól, a kísérő Juditoktól, Danis Jánostól, Berlinger Gábortól. Egy rövid táncház még belefér, aztán begubózik mindenki busznyi vackába. Egyik busz rendőri ellenőrzésbe keveredik. A marczonák szerencsére tévénézők, egyből felismerik a filipólós Brüsszelből hazatérő társaságot. Bezzeg az undorító határőrnek nincs tévéje, mindenkit felzavar édes álmából, útlevelekre kíváncsi. Sokáig szidjuk az apját, anyját, nehéz gyermekkorát…
Lejegyezték: HSék
Szlovákia Magyar Interaktív Televízió felvétele
EN
















