KARÁCSONYI CSILLAGRAGYOGÁSBA FORDULT A SZENTEGYHÁZI GYERMEKFILHARMÓNIA GYOMAENDRŐDI ZÁRÓKONCERTJE

Mint régi Fili-rajongó és egyedi támogató ősszel aggódva néztem a Fili adventi koncertkörútjának állomásait. Igaz Pünkösdkor volt szerencsém őket hazai pályán is hallani, de valahogy megszoktuk, hogy adventkor valamelyik budapesti, vagy Budapest környéki helyen elérhetjük őket.

A legutóbbi adventi fellépéssorozat kassai, ózdi, nyíregyházi, miskolci helyszínei számomra elég messzinek tűntek, míg az utolsó fellépő állomásra pillantva meghatódottan vettem észre Gyomaendrődöt.

Nagyszüleim, nagynéném és Édesanyám is még anno Gyomán született és a hetvenes években, míg éltek, sok szerény, de boldog időt töltöttem náluk. Azóta sok víz lefolyt a Hármas-Körösön és sajnos már csak a síremlékük van a gyomaendrődi temetőben.

Kezdett összeállni egy váratlan útiterv és Kállay Zsolt kurátor úr közbenjárására Haáz tanár úrék visszajeleztek, hogy ha kell, magukkal visznek Erdélybe. Mikor Bőjte Csaba testvér szovátai gyermekotthonának vezetője, Lengyel János is visszaírt, hogy mehetek nyugodtan - marad még gyerek Karácsonyra -, akkor gyorsan eldöntöttem, hogy folytatom a karácsonyi missziós gyakorlatom, egész Szilveszterig.

December 21-én felvettem a kapcsolatot Szonda István gyomaendrődi szervezővel, aki felajánlotta segítségét. Így 22-én, amikor dél körül megérkezett a vonat, Barna Zsuzsa jött is értem egy kis autóval. Kivitt hamar a temetőhöz és türelmesen megvárta, míg elrendezem a három családi sírhelyet és gyertyát gyújtok. Innen a tájházak érintésével visszamentünk Gyomaendrőd endrődi részére, a templom és az iskola alkotta bázisra.

Noha, majd 30 éve egyesítették Gyomát Endrőddel, máig sem ért össze a kettő igazán. Annak idején nagyon különböző volt a két település.

Az endrődi templom előtt kellemes +8 fokban izgatottan vártuk a szervező Szonda István jelentéseit az autóbuszok állásáról, mígnem jelentés érkezett, hogy a vezérbusz közeledik Körösladány felől. Istvánnal előrementünk, hogy a Fő térnél időben tudjuk fogadni a buszokat. 14 óra után a Haáz tanár úrék busza ékezett be elsőnek. Bevallom, jó érzés volt gyomaiként is fogadni a csapat egy részét, együtt Istvánnal. A Fő téri egyeztetés és a buszok helyzete alapján gyors döntés született. István hamar átkísérte a karnagy úrék zenész-buszát Endrődre, a templomhoz. Amíg én bevártam a téren a másik buszt, addig meg tudták nézni a templomot, mint fellépési helyszínt. Ilyenkor ez fontos momentum. Istvánék már kora délelőtt elkezdték fűteni. Húsz perc sem nagyon telt bele és megérkezett a második busz is, mellyel már jómagam mentem át az endrődi templomhoz. A harmadik busz Szarvas felől érkezett és a lepakoláshoz, ebédeléshez már hamar összeállt a csapat. Innentől minden olajozottan ment. Az ebédeltetést követően siettünk vissza Gyomára, a Liget-fürdőhöz. /kb. 4 km./ A csodálatos fedett fürdő és uszoda igazi paradicsom volt azoknak, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Számomra nagyszerű érzés volt, hogy együtt csobbanhatok a filisekkel. A sok buszozás után kellemesen fel lehetett frissülni a medencékben. Haáz tanár úrnak is sikerült megtalálni a fürdő lazító, pihentető részeit. Együtt vigasztaltuk a sebesült kis Évikét a termál medence szélén. Majd vízi „lovascsaták és hal-verseny” kezdődött, amelyeket a tanár úr nyert meg.

A fürdés után ismét visszamentünk a templomhoz, ahol uzsonnaosztással, üdítők kíséretében lehetett átöltözni. A bevonulás és a koncert időben, teljes könnyedséggel, viszonylag kellemes hőfokon el is kezdődött.

Sok budapesti templomban voltam már jelen a koncertek alkalmából, de ilyen jó és kellemes helyem még egy adventkor sem volt. Szonda Istvánnak köszönhetően kiemelt helyen, az első sorban ülhettem, a polgármester úr mellett. A fotózáson kívül most végre több figyelmet tudtam szánni a ragyogó előadóknak is. Csodálatos akusztika és viszonylag elegendő nagy hely is egy ekkora kórusnak, itt, ebben az alföldi viszonylatban!

Az egész kóruson, a zenekaron és a karnagy úron is látszott, hogy végre egy kicsit lazábbak, kötetlenebbek és stressz-mentesek, ami a hangzásokon hatványozódva jött vissza. Elmondhatjuk, hogy a Fili a Parlament és más nemes nagy helyszínek után ebben a csendes, alföldi városkában úgy lépett fel, mintha tényleg a mennyből érkeztek volna. És ez is jelzi nagyságukat. Tiszta arcok, tiszta hangok, tiszta szívekből!!!

A férfiszem sem maradt szárazon!

Én is köszönettel tartozom a földijeimnek. Kitettek magukért. Nagyon büszke vagyok rájuk. Igyekeztek mindenre gondolni, remek klíma és átöltözési lehetőség, útravaló-osztás és gyors búcsúzkodás. Én is átadtam ajándékaimat a karnagy úrnak, azaz adományt a szentegyházi múzeumnak és a zenei kiskönyvtárnak. Majd a buszok kigördültek az ártándi határállomás felé.

Ezúttal én is angyali szárnyakon repültem velük Erdélybe a Fényhozó Jézus felé. Jó menettel haladtunk az éjszakában és a szovátai Szent József Gyermekotthon bejáratánál búcsút vettem a karavántól. A karácsonyi misszióm folytatódott, de ez már egy külön történet.

Ezeket a sorokat egy háromnapos, magas lázzal járó influenza után írom, január 4-én, már Budapestről. Talán az elmúlt napok nemes élményei tartottak életben.

Boldog Új Esztendőt Kívánok mindenkinek e visszaemlékezésemmel és a fotókkal!

Csaba Zoltán