Interjú Simó Andival, a Fili kórusának korelnökével, egyben az Aranyszárnyú angyal című dal szólistájával! Andi immáron egy évtizede a Fili tagja, sok száz fellépéssel és számtalan szólófellépéssel a háta mögött, így a Gyermekfilharmónia talán legtapasztaltabb tagja. Andival Gyarmati Máté beszélgetett a Filiről, élményeiről, terveiről.

- Mióta vagy tagja a Filinek, illetve miként jött az elhatározás, hogy csatlakozol a kórushoz?

Tíz éve vagyok tagja a Filinek. Kezdetben apukám unszolására kezdtem járni, így mivel túl sok kedvem nem volt hozzá, lógtam is pár próbáról. Az egész nekem akkor időpazarlásnak tűnt. Persze gyerekként máshogy gondolkodik az ember.

- Mikor kezdted élvezni?
Egyik alkalommal amikor már a próbára is sikerült eljutnom, a Tanár Úr meghallgatott, és akkor elindult bennem valami. Megváltoztak a dolgok.

- Sok barátra tettél szert az együttesben?
Az egész Filit ismerem, de főként a nagyobbakkal, a velem egyidősekkel vagyok jó kapcsolatban.

- Mit jelent számodra a Fili?
Mindent. Az életem egyik legfontosabb része lett. A sok feladat és nehézség ellenére is örökre belopta magát a szívembe.
Nem tudom otthagyni a Filit, mert gyakorlatilag ott nőttem fel, sok dolgot ott tanultam meg, így pl: énekelni, nem félni a közönségtől, a színpadtól. A Filinek és a Tanár Úrnak köszönhetem, hogy a lámpalázamat is le tudtam küzdeni.

- Mi volt eddig a legmeghatározóbb, legszebb élményed a Filivel kapcsolatosan?

Amikor szólistának jelöltek, de említhetném az első megmérettetést az aranyszárnyú angyallal. Emellett a

2011-es adventi budaörsi fellépés is fontos volt számomra. Szerintem ez sikerült a a legjobban, amiben a lelkiállapotom is nagyban közrejátszott. Azt tartottam szem előtt, hogy minden sikerüljön!

- Van olyan koncerthelyszín, ahova szívesen visszalátogatnál?
A szegedi dóm. Magával ragadó atmoszférát teremtett.

- Mi a véleményed az új filisekről? Könnyebb nekik a beilleszkedés, mint Neked annak idején?

Úgy gondolom, hogy túl könnyű nekik bejutni az énekkarba, nem látom azt a szigorúságot, azt a hozzáállást, ami az én időmben volt. Bár egy-két gyerkőcön látszik a lelkesedés, de a lelkesedéshez gyakorlás, elhivatottság is szükséges.

- Az évek alatt formálódik az ember, mint személyiségben, mint zeneileg. Te milyen változásokon mentél keresztül, sokat fejlődtél az eltelt években?

Igen, sokat fejlődtem pozitív irányban. Több lett a szakmai tudásom, megtanultam tolerálni a kisebbeket, és segíteni rajtuk, ezáltal rájöttem arra, hogy ez nekik nagyon sokat jelent, ugyanis én ezt a segítséget soha nem kapta meg a nagyoktól. Nem éreztem azt, hogy törődnének velem, de mégis felnéztem rájuk, tiszteltem és szerettem őket.

- Te vagy a rangidős a kórusban, ha jól tudom. Ez jár valamiféle kötelezettséggel? Érzel némi felelősséget a kisebbek iránt?

Felelősséggel jár mindenképp. Mert nyilván amit látnak, az nevelően hat rájuk. Igyekszem úgy viselkedni, hogy ne kelljen szégyent vallanom, úgy mint rangidős, úgy mint nő. Bevallom azt, hogy néha felidegesítenek, tesznek olyan dolgokat, amik zavarnak. Van alkalom arra, hogy megdorgálom őket, de mindig rájövök a végén arra, hogy hibáztam, mert én sem voltam különb mint ők. ☺

- Milyen terveid vannak a jövőben, meddig leszel/ vagy szeretnél tagja lenni a Filinek?

Tervezni nem szoktam. Általában a mának élek, emiatt sok pozitív élmény ért, sok dicséretet, sok tapsot, és ami a leglényegesebb sok bizalmat kaptam a Tanár úrtól és a Fili életében nagyon aktívan résztvevőktől. Egyre inkább érzem, hogy felnőttként kezelnek, érdekli az embereket a véleményem. Meghallgatják és talán elfogadják azt. Azt hogy meddig leszek benne még nem tudom, bár szerintem sok időm nincs hátra a kórus életében. Az egy más kérdés, hogy meddig tűr meg a Tanár Úr. Remélem ha nem leszek tagja a Filinek, akkor talán még kapok esélyt arra, hogy elénekelhessem a számomra nagyon kedves dalokat.

- Milyen a kapcsolatod Haáz Sándorral, és Szabó Enikővel, és a kísérők tagjaival?

Haáz Sándort szinte már barátomnak nevezhetem, annak ellenére, hogy nem vele jártam iskolába, nem vele játszottam, nem vele éltem meg azokat a dolgokat, amiket az ember a saját korosztályával tesz. Látom rajta, hogy törődik velem, az életemmel, azzal, hogy értékes emberré váljak .
Szabó Enikőnek és a kísérőknek is sokat köszönhetek, főként azt, hogy a Filiben ilyen jól érzem magam.
Ők buzdítanak arra, hogy koncert előtt bármilyen is a lelkiállapotom, hangulatom, csak arra koncentráljak, ami igazán fontos.

Készítette: Gyarmati Máté - Fili Facebook szerkesztő